Az egyik legfontosabb dolog, amit már úgy hiszem mindenki tud az alkoholfüggőségről: nem egyik napról a másikra alakul ki. Tehát megelőzhető! A függőség lassan és alattomosan alakul ki, és eleinte még az érintett személy, sőt a hozzátartozók sem ismeri fel. Gyakorta kezdődhet úgy ez a negatív folyamat, hogy egy nehéz és stresszes nap után jól esik egy üveg sör vagy egy pohár whisky. Ezek után könnyedén egy pohárból egy második lesz. Vagy nyári esténként megiszunk egy pohár bort, majd egy kis idő múlva egy egész üveg lesz belőle. A megnövekedett alkoholfogyasztást az érintettek gyakran kifogásokkal védik, például álmatlansággal, vagy megterhelő munkahéttel stb. Annyi bizonyos, hogy az alkoholfüggőség kialakulásában a negatív szülői és családi mintán túl, vannak rizikófaktorai. Stressz, szorongás, magány vagy a különböző feldolgozatlan traumák. Szabadnapokon az ivás már délben vagy korábban is elkezdődik. Hiszen egy kemény munkahét áll az érintett mögött, és az ő szemében az alkohol a legártalmatlanabb kikapcsolódás.
A kifogásgyár
Volt már, hogy nyíltan feltetted a kérdést egy alkoholistának, hogy miért iszik? Ha igen, akkor láthattad, hogy milyen jól kidolgozott érvei vannak az ivászat mellett.
A már említett alvászavar mellett az anyagi, párkapcsolati, vagy munkahelyi problémák szolgáltatnak még meggyőző indokokat egy újabb pohárra. Hiszen még a köztudat is támogatja az alkoholizmust azzal a szándékosan félreértett közhellyel, hogy „egy pár pohárral sosem árt”! A magyar nyelv és kultúra egyébként is tele van az alkoholfüggőt megerősítő szólásokkal. Egyesek viccet csinálnak belőle de akit komolyan érint a dolog, az nem igazán tud nevetni ezeken. A rendszeres alkoholfogyasztás, mint öngyógyítás, fokozatosan az alkoholisták legjobb barátjává válik. Pár pohár alkohol után jobban érzik magukat, tudnak lazítani és vidámabbak is. A tagadás és bagatelizálás a függőség sajátja, ezért a legtöbb alkoholfüggőnek nincsen betegség belátása. Az agy azt láttatja vele, hogy javult az életminősége, és azt is elhiszi, hogy még mindig mindent ő irányít. Nem veszi észre, hogy a nyelve lassan elnehezül, a szavai érthetetlenek, a munkatársak tekintete pedig egyre dühösebb vagy lesajnálóbb. A beszélgetések során kerüli a közvetlen konfrontációt. Ha mégis szembesül, agresszívvé válik, vagy önsajnálatba esik. Végül is ez nem az ő hibája, -gondolja.
Az alkoholfüggőség figyelmeztető jelei
A legtöbb alkoholista nem vagy túl későn ismeri fel saját függőségét. Talán van néhány józan pillanata, amit gyorsan elhomályosít egy újabb pohárral, hogy élvezze a számára már oly jól ismert kellemes közérzetet. Az alkoholistáknak nincsenek gátlásaik. Ez kiemelten problémát okoz elsősorban családi környezetben. Ha az egyik szülő gyakran részeg, ez nem titkolható el a gyerekek elől sem, mivel arra a kérdésre, hogy apa, vagy anya miért nem tud megfogalmazni egy épkézláb mondatot, vagy részt venni a családi tevékenységekben, vagy miért jár dülöngélve, csak egyetlen válasz van: mert részeg! Ez pedig súlyos mondat és egyben a szembesülés mondata is. Szembesülhetne a család, a hozzátartozó és maga az érintett is, pedig ez az egyetlen út.
Dinoszaurusz a nappaliban
Az alkoholista családban gyakran nem nevezik meg a problémát. Kerülik a konfrontációt mert félnek a következményektől és inkább alkalmazkodnak a helyzethez. Olyan ez, mint ha lenne egy nagy dínó a nappaliban, amit mindenki lát és mindenki retteg tőle, de senki nem vesz róla tudomást, nem beszélnek róla. Ha egy házastársnak feltűnik, hogy párja egyre több alkoholt fogyaszt, akkor indítson beszélgetést, és nevezze nevén a dolgokat. Szembesíteni kell az érintettet a túlzott alkoholfogyasztással és ki kell jelenteni, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább!
Jobb, ha nem áltatjuk magunkat, hogy majd abbahagyja: minél tovább halad előre az alkoholizmusban, annál nehezebb lesz értelmes beszélgetést folytatni vele. El fogja utasítani a problémákat és kifogásokkal fog érvelni, esetleg ígérget, rosszabb esetben agresszívvá válik. Fontos, hogy ne fogadjuk el a kifogásait, és ne hagyjuk, hogy az önsajnálkozó jeleneteivel meglágyítson minket, mert ebben az esetben nem tudunk segíteni. Még egy szeretett személynél is a keménység és egy határidő megjelölése a segítség a józanság elindításához.
Mindig csak ígérget…
Mindannyian tudjuk, hogy az üres fenyegetések mindig hatástalanok. Ugyanez vonatkozik a családon belüli alkoholfüggőségre is. Párod megígéri, hogy „megjavul”, és még sincs változás? Akkor talán itt az ideje, hogy választás elé állítsd. Vagy az ital, vagy a család! Fontos, ha ezt a határt jelölöd ki, akkor azt be is kell tartanod, ezért csak akkor mond, ha már felkészültél erre a lehetőségre is. Ha kijelentetted, hogy ha legközelebb ittasnak találod, fogod a gyerekeket és elhagyod, akkor meg is kell tenned. Akkor is, ha párod részeg állapota miatt nem is tudja felmérni a helyzet súlyosságát, amint újra józan lesz, észre fogja venni, hogy egyedül van. Innentől tudni fogja, hogy téged bizony komolyan kell vegyen! A szenvedélybeteg addig fog játszmázni veled, amíg te partner vagy ebben.
Tedd világossá számára azt is, hogy nem azért mész el, mert el akarod hagyni, hanem mert nem bírod tovább elviselni ezt az egészségtelen helyzetet. Azért mész el, mert a gyerekek szégyenkeznek az alkoholista szülő miatt, barátaik és iskolatársaik előtt, és egyre jobban elzárkóznak, hogy elkerüljék a függővé vált szülő és barátok találkozását. Elmész, mert nem tudod végignézni párod lassú degenerálódását és leépülését, hogy elveszíti a munkáját, kockáztatja egészségét, sőt a saját és közös életeteket is. Szerinted ez túl drámaian hangzik? Sajnos igen, de ez az igazság.
Mindig csak azt kérdezik, hogy miért iszom. Sohasem azt, hogy miért vagyok szomjas.
Az alkoholfüggő emberekről általánosan azt gondolják, hogy gyengék és labilisak, hogy hiányzik belőlük a kellő akaraterő ahhoz, hogy leküzdjék függőségüket. Ez nem igaz. Maga az alkoholfüggőség egy betegség, nincs köze az akaraterőhöz. Sokkal inkább van köze a impulzus kontroll zavarhoz, az érzelmekhez, ezért szokták azt állítani, hogy a szenvedélybetegség az érzelmi élet zavara. Természetesen az akarat szerepet játszik abban, hogy az érintett személy a terápia mellett döntsön. De ez az akarat már akkor is ott volt, amikor felemelte az üveget. Mert szerette volna eloszlatni aggodalmait, félelmeit és nehézségeit, ki akarta őket mosni a testéből, hogy jobban érezze magát. Soha nem akart fájdalmat okozni a családjának. Ez a felismerés időnként tudatosult is benne, de a következő korty elfeledteti, mint újabb, lenyelendő problémát. A családban előforduló alkoholfüggőség nem csak az érintett egészségét veszélyezteti. Rendszerint ez a betegség erőszakos szituációkat eredményez. A családon belüli erőszak az alkoholizmus leggyakoribb kísérőjelensége.
Az én családomat is érinti?
Az alkoholfüggőség a legjobb családokban is előfordul. Nincs ok a szégyenkezésre. Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül saját és gyermekeink jóllétét, testi-lelki egészségét, jövőjüket és saját céljainkat, álmainkat, különösen, ha az alkoholizmushoz agresszió társul. Van, hogy nem lehet segíteni az érintetten, ebben az esetben el kell engedjük őt. De ha az érintett hajlandó vállalni a terápiát, az azt jelenti, még van remény, akkor viszont egyértelműen támogatásra van szüksége. Magyarországon számtalan terápia létezik. Ambuláns, kórházi és rehabilitációs, vannak addiktológiára specializálódott szakemberek, akik más nézőpontból tudják megvilágítani a helyzetet. Vannak rövid és hosszabb távú kezelések. Egy biztos: Nincsen csodagyógyszer, sem csodamódszer. Az alkoholfüggő csak önmagán tud segíteni.