Mindez történik annak ellenére, hogy minden évben emberek ezrei halnak meg alkoholfogyasztás következtében. Miért? Az alkohol rendszeres fogyasztása lehet egy rossz szokás, de az alkoholizmus nem egy rossz szokás, hanem egy betegség. A társad nem szándékosan gonosz, vagy megbízhatatlan – olyan függőségben szenved, amelyet már nem tud irányítani. Tehát nem mindenki lesz alkoholista, aki rendszeres alkoholfogyasztó. A függőség kialakulása több mindentől függ és csak egy felszínes magyarázat az oly egyszerű akaratgyengeség kifejezés. Valójában mindenképpen érdemes holisztikusan megközelíteni ezt a kérdést is. Függhet tehát genetikai adottságoktól, a függőségre való hajlamtól. Függhet a családi mintáktól, sémáktól, történésektől úgy, mint feldolgozatlan traumák és krízisek és függ az egyén személyiségétől, hogy milyen a problémafeldolgozó mechanizmusa vagy éppen az érzelemszabályozása. Ahány szakember, annyiféle megközelítés lehetséges, de egy biztos: A függőségre nincsen sem csodagyógyszer sem pedig csodamódszer. Az alkoholfüggőkkel végzett terápiában gyakran bevonásra kerül a házastárs vagy a család is, hiszen a függőséget úgy is emlegetik, mint egy kapcsolati betegséget, tehát a kötődés és érzelemszabályozás fontos területe lehet a terápiának.
Egy személy onnantól minősül alkoholfüggőnek, ha gondolatai folyton az alkoholtartalmú italok, például sör, bor vagy egyéb szeszes italok beszerzése és fogyasztása körül forognak. Ebben az esetben már kialakult az alkoholfogyasztás kényszere. Az érintettek figyelmen kívül hagyják a testi és pszichikai tüneteket, nem törődnek saját egészségükkel és a hozzátartozók jólétével sem. Csak nagyon nehezen tudják szabályozni az alkoholmennyiséget és gyakorlatilag szünet nélkül isznak.
A fogyasztás gyakoriságától és mennyiségétől függően különböztethetjük meg az alkoholizmus szintjeit. Aki este egy korty bort megiszik, az nem tekinthető alkoholfüggőnek. A fent leírtak szerint az alkoholfüggőségnek különböző jelei vannak. Vannak, akik bizonyos konfliktushelyzetekben engednek csak az alkoholnak, például amikor dühösek vagy szomorúak, mivel így próbálják elkerülni, illetve oldani a problémával való szembesülést és vannak azok, akik csak alkalmanként isznak, (alkalmi ivók) tehát nem függők, de rendszeresen fogyasztanak alkoholt. A fenti két típus egyike sem nevezhető alkoholfüggőnek. Ám a viszonylag ártalmatlan alkoholfogyasztás, ha nincs kontrollálva lassan, de biztosan függőséggé alakulhat, amikor már valaki minden problémát alkohollal orvosol. A szervezet idővel elkezdi igényelni az alkoholt, és ezt olyan tüneteken keresztül mutatja meg, mint például az ingerlékenység és a nyugtalanság. Vannak, akik hosszabb időszakokat is kibírnak ivás nélkül, vagy csak keveset isznak, de mindenképpen fenntartanak bizonyos véralkoholszintet. Tulajdonképpen családi vonatkozásban nem számít melyik típusba sorolható a társad. Ha már egy ideje nyugtalanítónak találod az ivási szokásait, itt az ideje, hogy ezt közöld vele.
Kialakulhatnak egészségügyi problémák az alkoholisták hozzátartozóinál?
Bárki, aki egy alkoholistával él együtt, nagy a kockázata annak, hogy előbb-utóbb ő maga is megbetegszik. Ez megnyilvánulhat lelki és akár fizikai szinten is. Különösen a súlyos szenvedélybetegek terhelik és korlátozzák családjukat viselkedésükkel. Gyakran hazudnak és olyan történeteket találnak ki, melyekről mindenki tudja, hogy nem igazak, eltitkolják függőségüket, és gyakran erőszakosak is lehetnek. A függőség természete a tagadás és bagatelizálás. Ennek ellenére a legtöbb partner még sokáig képes meglátni a függőség mögött rejtőzködő szeretett személyt. Ezért inkább megalkusznak és együtt maradnak, holott ez nem tesz jót sem az érintettnek, sem a család többi tagjának. Az örökös stressz olyan teher, amelyet senki sem tud hosszú távon elviselni. Alvászavarok lépnek fel, a partnerrel való konfliktus és a család megélhetésével kapcsolatos aggodalmak, félelmek egyre jobban eluralkodnak, és minden gondolatot, tevékenységet befolyásolnak. Ez depresszióhoz vezethet, vagy testi nyomokat hagyhat. A tartós aggodalmak pszichoszomatikus betegségekhez, például gyomor-bélrendszeri panaszokhoz vagy krónikus hátproblémákhoz vezethetnek. Az alkoholistával való értelmes kommunikáció a beteg mentális állapota miatt egy idő után már nem lehetséges. Vagy túl ittas ahhoz, hogy egyértelműen kifejezze magát, vagy egyszerűen elfelejti, miről is beszéltek tegnap. Ez nem túl vonzó házastársi, illetve partneri kapcsolat.
Segíteni szeretnék!
A legtöbb családtag segíteni szeretne. Tenni akarnak valamit, mert látják, hogy az érintett szenved. Persze újra és újra vannak olyan fázisok, amikor úgy tűnik, minden rendben van, és felcsillan egy kis remény - az alkoholfüggők gyakran őrlődnek a leszokás és az ivás folytatása között. Időnként figyelmet szeretnének, és van, hogy megnyílnak partnerük előtt. Ezek a pillanatok mindig reményt adnak a józan félnek, és megerősíti őket a segítségnyújtási szándékukban. Az, hogy az érintett el akar-e fogadni kívülről jövő segítséget, az a betegségtudatától függ. Aki nem hajlandó beismerni alkoholfüggőségét, az nem fog közel engedni magához senkit. Nem számít, milyen keményen küzdesz, nehéz lesz áttörni a kemény falakat. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudsz segíteni. A szándékod teljesen érthető.
Ha valóban aggódsz partnered állapota miatt, akkor külső segítséget kell kérned akár a családtól, akár terápiás segítség formájában. Ha úgy látod, hogy már nincs mit tenni, és a partnered minden megoldást elutasít, még akkor is, ha a szakítás nagyon fájdalmas, szánalomból ne maradj vele. Neki is meg kell tanulnia irányítani saját életét. A „közös út” nem önfeláldozást jelent, hanem azt jelenti, hogy a kitűzött célt mindenkinek a saját bőrében utazva, egymást támogatva, de saját erőből, önállóan kell elérnie.
Bármilyen függőség óriási romboló potenciált hordoz, nemcsak az érintett számára, hanem partnere számára is. Az ezzel járó stressz a lelki hegek mellett testi tüneteket is okozhatnak - legrosszabb esetben akár betegségként is megnyilvánulhat, főképpen akkor, ha a függőség súlyos, vagy régóta fennáll. Éppen ezért sokan, akiknek a házastársa, vagy partnere alkoholfüggővé válik, a segítségnyújtás vágya és a válás kényszere között őrlődnek. Ha egy házasságban az egyik fél alkoholfüggővé válik, az már nem magánügy, mivel hatással van a házastárs, a gyerekek, sőt az egész család életére.